Egy klasszikus masina

 

Ljubitel

A háború utáni első szovjet fényképezőgép megjelentetése is a GOMZ nevéhez köthető. 1946-ban érkezett Komszomolec (kb. Komszomol-tag – az ottani kommunista ifjúsági szövetség volt) néven. Ezúttal az 1932-es Voigtländer Brillant tekinthető ihletőnek. Ahhoz hasonló kialakítású, műanyagházas, pszeudo-TLR gép volt, 6x6 cm-es középformátumban. A pszeudo-TLR gépek olyan dupla optikás modellek voltak, melyek keresőjében nem volt ellenőrizhető az élességállítás. Az ötvenes évek elejéig gyártották, és több százezer fogyott belőle, de sokkal nagyobb siker volt a továbbfejlesztett, immár valódi TLR változat, mely Ljubitel néven került forgalomba 1949-ben. Ez a gép ötféle záridőt (+B idő) és vakuszinkront is tudott, optikája pedig egy 75mm-es Triplet-22 volt 1:4,5 fényerővel. Mindössze hét évig volt forgalomban, de több mint 1 és negyed millió talált gazdára

Ljubitel 2

Még nagyobb siker lett az 1954-ben kiadott Ljubitel 2, melyet az Egyesült Államokban később Kalimar TLR100, Németországban pedig Amatör néven forgalmaztak. A fokozatmentes rekeszállítású gép háza bakelitből készült, a filmtovábbítást pedig egy egyszerű oldalsó gombbal végezhette a fotós. A Ljubiteleket nem csak alacsony áruk miatt, de tiszta, pontos élességállítást lehetővé tevő keresőjük miatt is kedvelték a vásárlók. A 2-es változatot 1980-ig gyártották


A megújulást az 1977-től kiadott Ljubitel 166-os sorozat jelentette, melyek már filmtovábbításkor a zárat is felhúzták. Vakupapuccsal és képszámlálóval is ellátták őket. Az 1983-tól készült 166 Universallal, egy műanyag maszk jóvoltából 6x6 és 4,5x6 cm-es képek is készíthetők voltak. Ezt a változatot 1996-ig gyártották, mely után beszüntették a sorozatot.

A Pixinfo teljes cikke itt érhető el.

Adieu, Kodak

 

Az Indexen:

Véget ért az utolsó Kodak pillanat

On the BBC:

Kodak bankruptcy

Szeretettörvény

"Egyetlen hazugság minden más ponton hazuggá tesz! Ez a szeretettörvény igazsága, mert az élet: egység. Egyetlen lánc. S ha egyetlen szeme törött, nem lánc többé."

Müller Péter

Toscana

Nyaralás 2010 - Toscana, San Gimignano
De jó is volt... :-)

Boroszlói törpék

Törpelinkek:

Törpetörténelem és még több törpe 

Wroclawi törpék a Wikipédián (angol)

Boroszlói képeslapok

Gliwicei mozaik

 

 

Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Szentendrei hangulat

Szenzorok

Gondoltam rendet teszek a szenzorokat illetően a fejemben és megosztom veletek is.
Alapvetően kétféle érzékelő van a piacon, amikről sokat lehet hallani: az egyik a CCD, a másik a CMOS.

Jobb is hogy "álnéven" ismerjük őket, mert a teljes nevüket úgysem tudnánk megjegyezni :-)

CCD - Charged Coupled Device - Töltéscsatolt eszköz
CMOS - Complementary Metal Oxide Semiconductor - Komplementer fémoxid félvezető

Mindkét érzékelő esetében fotódiódákkal történik a beérkező fény érzékelése.
Működésüket tekintve az alábbi ábra mutatja be a fő különbséget:

forrás: meroli.web.cern.ch

A CCD érzékelőben, amikor azt fény éri, elektromos töltés képződik, ám ez csak akkor alakítódik át elektromos feszültséggé, amikor ki lesz olvasva minden adat az érzékelőről. Ebből a feszültségből lesz aztán az a digitális információ, ami a képet eredményezi végső soron (analóg/digitális átalakító segítségével).

Ezzel szemben a CMOS érzékelőben aktív pixelek vannak, itt a feszültséggé alakítás minden pixelben rögtön megtörténik, amikor a fény beérkezik az érzékelőre.

A CCD érzékelő energiafogyasztása kb. tízszerese a CMOS érzékelőjének (5-6 Watt vs 0,5 Watt).

Egyik érzékelő sem képes érzékelni a színeket, csupán a fény erejét. Éppen ezért az érzékelők előtt színszűrők kerülnek elhelyezésre, általában RGB szűrők, melyek egy-egy pixelre, csak a kék vagy a zöld vagy a vörös színű fényt engedik át.